Válaszút...dönteni kéne.

Na, túléltük ezt az ünnepet is...húzok vissza Bécsbe hál istennek holnap... :)

Ma reggel majdnem nagyon megszívtam, mert nyújtóztam egy nagyot reggel az ágyban, és becsípődött két izmom közé egy harmadik a nyakamnál, és se nyelni nem tudtam, meg mozgatni se a fejem...és máskor visszacsípődik pár perc alatt...most másfél órán keresztül szenvedtem...nem kívánom senkinek. Úgyhogy mindenki vigyázzon az egészségére, mert könnyen elveszthetjük, amink van....

Az is egyébként velem a baj, hogy az idő nagy részében igazából nincs is másra szükségem, megvagyok én magamnak a hobbijaimmal, barátaimmal, és élvezem az életet. :)

Ma este álmodtam egy olyat, amit lett volna szabad, egy olyannal, akivel nem lett volna szabad, aki olyan érzelmeket ébresztett fel, amik feleslegesek és idejét múltak. Ha nem emlékeztem volna az egészre, amikor felébredtem, sokkal jobb lett volna...

Ezt nem hiszem el. Felveszek egy tárgyat, lejárok félévig 500 km-et miatta...erre kiderül, hogy nem is kellett volna felvenni, mert alapból megadták azt a nyamvadék 5 kreditet... :) Egy vizsgával legalább kevesebb és ismeretekkel gazdagodtam. :)

Na, holnap pótzh...jól kell sikerülnie, mert két év+félmila mehet a kukába, amit nem kéne...úgyhogy inkább tanulok...de még kiugrok előtte Ferihegyre :)

Mindent vágyaink és álmaink befolyásolnak. Miért mit, és mennyit vagyunk hajlandóak feláldozni. Mi a fontos nekünk, vagy mi lesz
az, ezt tudunk kell, hogy teljességgel éljük az életünk.

Körözöttes kenyér jól megpakolva garnélarákkal. Ezt ettem ma reggel inspiratíve. Fenséges. :)

Tegnap találkoztam az első, igazi, nagy szerelmemmel. Véletlen volt, a Keletiben. Hát, nem változott semmit, bár már fősulis, még mindig ugyanannak a gyereknek tűnik, aki akkor volt. Külsőre, belsőre egyaránt. És ki is zárt azóta is az életéből, amit nem nagyon értettem sohasem, hogy miért. De nem is baj, jobb volt így. Megvédett magától...
Tűnődtem a dolgon tíz percet, miután felszálltam a vonatomra, aztán inkább HVG-t olvastam...

Ma Szegeden eljöttem a felújítás alatt lévő állomás mellett...elkerített építkezési terület..."Kutyával őrzött terület!" tábla stb....szokásos...erre milyen egy fenevad lófrál benn farokcsóválva....egy palotapincsi.... :)))))))))

Október elején láttam egy hollót...beleírtam ezt a naplómba is...egy villanás volt csak, de mindent elmondott akkor.

érdekes, hogy azóta rátaláltam egy formában...és pont fekete...és el is akart repülni...hamar...fu ra ez...aztán mégiscsak maradt... :)

Alapvetően két különbség van Ausztria és Magyarország között. Hogy az előbbi helyen több a pénz és kevesebb a bunkó.

Najó, meg németül karattyolnak magyar helyett. :)

Remeg a tested és lehetnél bátrabb, De nekem még így is szép vagy...

Tegnap az osztrák főnököm gonoszkodott velem. Vagyis lecseszett olyan dolog miatt, ami nem is (csak) az én hibám volt... Eddig csak ez itt a negatívum, hogy néha rajtam rúgják el a port, mivel én vagyok a leglelkiismeretesebb a munkahelyemen. Néha jól dolgozni nem jó dolog. :) Magasabbak lesznek az elvárások az ember felé. :)

Érdekes dolgok tudnak történni az emberrel. Velem ma megtörtént. Milyen érdekes, ha az ember nem csak érezni, hanem látni is képes a történéseket. Minden olyan más. És mindig egy újabb tapasztalat.

Vmi tiszteletfélét érzek ilyenkor. A világ iránt, amiben élek.

Az utolsó mondatokat kikerestem az Amerikai szépség című filmből. Ez a legtalálóbb arra, amit érzek...:

"Néha úgyérzem mindent egyszerre látok és az túl sok.
A szívem úgy megtelik vele, mint egy lufi, ami ki akar durranni.
De aztán rájövök ...
Nem kell túlelemezni a dolgokat. Majd az egész átfolyik rajtam, mint az eső, és nem érzek mást csak hálát... minden pillanatért...a szaros kis életemből. Az élet olyan, mint az eső. Hagyd, hogy átfolyjon rajtad."

Ezt érzem ilyenkor. Nincsenek szavak.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én néha felfedezek eddig rejtett törvényeket. Igy történt például tegnap este, mikor is nagymosást tartottam, és a szárítógépbe beledobáltam mindent, ami csak volt kabáttól kezdve a zokniig.
És láss csodát, a kabát tépőzárjaiba mi ragadt csak bele? Hát, az alsónacik. Nem a zoknik és nem a polók, csak alsók. Vannak még feltáratlan ösvények a fizikában... :)

Ma voltam az általam csak tesónak nevezett kereskedelmi egységben, a magyar kereskedelem egyik fellegvárában. Aztán jól elborzadtam az emberektől...de vettem egy orángutános mamuszt. :) Csak, hogy legyen mivel villantani melóban. :D

Ma az osztrákok rosszat főztek, és aztat is drágán adták. Újabb mélypont a Siemens menzájának történetében. :)

Mostanában a pozitívum morzsák valahogy elkerülnek engem. Bár lehet, hogy az egész csak felfogásbeli probléma... :) De a nyugalom már lassan kezd rám telepedni... És ez jó.

Tegnap voltam Jucinál főzőcskézni, dumcsizni, borozni, meg sok mást csinálni. :) Imádom eztet a csajt, még ha csak ritkán is talizok vele. :)

Nem értem, hogy a pasik nagyrésze még mindig az "én hozom a pénzt, te meg főzz rám, meg csinálj otthon rendet" alapján él, keres nőt. Kicsit haladni kéne a korral. :)
Mondja ezt egy hapsi. :)

"Drink up baby doll
Are you in or are you out?
Leave your things behind
'Cause it's all going off without you
Excuse me too busy you're writing your tragedy
These mishaps
You bubble-wrap
When you've no idea what you're like

So, let go,let go
Jump in
Oh well, what you waiting for?
It's all right
'Cause there's beauty in the breakdown
So, let go, l-let go
Just get in
Oh, it's so amazing here
It's all right
'Cause there's beauty in the breakdown"

"Kezekben fegyver
Szemekben éles késként villan
a reménykedés
Mint láz vágtat át
az agyakon
A lüktetésbe merült
remegő izgalom:
a várakozás
Az ismeretlennel való találkozás
a vágy és az álom
a tarkókon ül
mint köd a tájon
és rázendít a Nap
és fénybe merül
az Utolsó Pillanat"

Ha egyenes arányban állna szórakozottságom kutatási habitusommal, már híres ember lennék. :)

Ezt nem mástól idéztem, magamtól. Igaz. :)

Ma reggel Zolee-t és a Kartellt hallgattam. Nem vagyok oda különösen az ilyen zenéért, de a Jégre teszlek albumot évek óta nyúzom, és nem tudom megunni. Nagyon bejönnek benne a szövegek: "..csövön a csúzli..", "...nagyobb vagyok, mint egy hegy, tökösebb, mint Mohamed..."...
Ezé rt szeretem a magyar nyelvet. "Ize" van ezeknek a szófordulatoknak. :)

Valahogy pont ellentétesek vagyunk. A ciklusaink különbözőek, mégis megértjük egymást. Talán éppen ez a jó. Dinamika...Érdekes.

Szépek a reklámok. Mosolyognak ránk. Mindenki happy, a mosópor mindent kiszed, de az újabb még annál is jobban fehérít. :) Ki érti ezt? Meg hogy lassan a tamponok már egész óceánokat is magukba fognak tudni szívni, ha így haladunk.
És mi meg megesszük ezeket, különben nem csinálnák őket.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy visszakaptam magamat teljesen. Újra a régi vagyok, életerővel telve. Belecsapok a közepébe az életnek... :)

"Pay close attention
don't listen to me from now
George'll be flying this one
nd it's anyone's guess how he does
this is the right turn wrong universe
taking me in full bloom
fireball careful with that
there see what you made me do

I must be dreaming or
we're onto something
I must be dreaming for
I don't fall in love lawlessly
I must be dreaming or
pinch me to waking
so undeniably yours
as long as I'm losing it so completely

Incendiary glance
be come and collide in me
Soon and in hearts oh
while I go helplessly sky high magic eye sugar rushing don't

i must be dreaming or we're onto something
hey just watcha make me for
i don't fall in love lawlessly
i must be dreaming or
pinch me to waking so undeniably yours
as long as i'm loosing it so completely
euphoria
i can't take any more of yah i'm losing it

i must be dreaming or we're onto something
hey just watcha make me for
I don't fall in love lawlessly
i must be dreaming or
pinch me to waking so undeniably yours
as long as i'm loosing it so completely"

"...Alakja izgató, modern a külseje,
jó lenne sejteni, mit rejt a belseje.
Hiába faggatom, ő csak annyit felel :
Ami egyszer volt, újra nem jön el. ..."

Bizony, újra nem jön el. :)

Újabb szösszenet született ma reggel a peronon állva, várva a vonatot:

Attól még, hogy valamire rá lehet mutatni a világból, hogy példa, nem feltétlenül jó, és követendő.

Ma reggel eszembe jutott, hogy nem igazán fogok anyámék kedvébe járni. Asszem, hogy ők azt képzelik, hogy majdan egyszer beállítok egy csajjal, aki olyan kis kedves, aranyos, empatikus, és jól helyrerakja a hülyeségeim, és végre rendes anyucikicsifia-ként fogok viselkedni...
Pedig ez nem így van, nagyon nem. Olyan vagyok már 24 évesen, amilyen vagyok, ezt egy nő gyökeresen nem fogja megváltoztatni. Maradok hóbortos. :) És anyámék a hajukat fogják tépni a csajon, akit majd egyszer hazaviszek, és meglesz róla a véleményük. És nem fog érdekelni.


".. .Na Idô ezt add vissza
Meg mondd mitôl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nô és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld..."

2005.11.08. 12:18

"...Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Eg yedül vagyok a világon.

Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy.
nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok. Én én vagyok. Én én.
S te nem vagy te s nem vagy ő sem.
Pénz vagy. Hiába sziszegsz!

Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök,
én én vagyok, én én...
megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom. ..."

/Radnóti: Előhang egy monodrámához/

Aztat sem értem, hogy ha jön fel egy nő a lépcsőn...nem hal bele, de látszik, hogy kínlódik a csomagjaival..."Segíthetek?"..."Nem, nem szükséges."...A válasz sokszor. Most akkor, ha dzsentlemanus akarok lenni, tépjem ki a kezéből? Hát, akkor szenvedjen tovább, éljen az egyenjogúság.

Tegnap voltam a Steps of The Celts nevezetű ír táncegyüttes előadásán. Érdekes volt, de nem volt azért életreszóló élmény. A zenék nagyrésze kísértetiesen hasonlított a Flatley produkciók zenéihez, és nekem egy hiányzott egy átfogó koncepció, vmi keret, ami köré épült volna az egész. Persze, a lányok nagyon ügyesek voltak, mosolyogtak, de még nem voltak vhogy elég rutinosak. A menedzsernek kellett őket visszatolni a visszatapsnál, hogy nyomjanak még fél percet. Pedig csináltak már pár koncertet eddig... Azért volt egy néger mókuska közöttük, akivel szívesen elszteppeltem volna még az este... :D

Alapvetően két ember létezik, miután kivándorolt a múltban Magyarországról.
1. Vagy megfeledkezik arról, hogy magyar, és már a bunkóság határát is súrolja, ahogy más magyarral való találkozáskor viselkedik.
2. Vagy magyar marad.

Ma reggel megvilágosítottak: "a regi nagy hordak idoszakaban, a faszik ugy vadasztak a not, es kibaszottul izgalomba jottek, amikor lattak maguk elott egy izomgorcsbe merevedett vadlit...

na a lenyeg, hogy a nok azota nem futnak, s a pasik sem uldoznek, de az osztonok megmaradtak, s az izomgorcsbemerevedet t vadli is...
csak epp a magassarku segitsegevel..

sz al ezert van az, hogy azt hiszik a nok, hogy ha izmosabbnak latszik a vadlijuk, hogy labujjhegyen allnak, akkor majd rajukvetodik egy faszi..."

Szal, mégiscsak ösztönlények a nők is. :)

Kellemes éjszakai fotó Bécsről, a Duna átellenes partjáról, az előtérben a Télapó mosolyog, öltönyben. És megköszöni, hogy megválasztották, újra. Ez nem a Coca-Cola legújabb reklámja itt az osztrákoknál, hanem csak újra megválasztották az egy héttel ezelőtti választásokon a helyi polgármestert (meg a pártját is). És egy héttel a választások után még emlékszik a szavazókra, és kedves mosollyal egy megkomponált képen köszöni meg a nép akaratának illúzióját. De azért ez fontos különbség. Nálunk az "ember" csak egy évvel a választási kampány előtt kezd egyre inkább előtérbe kerülni, majd a szavazás után le is szarják magasról. Itt picit azért magasabb a kultúráltsági fok. Még, ha politikusokról beszélünk, akkor is.

"...Sometimes I like to get away from the saddening crowd
Sometimes I feel my life is all in vain
Maybe it's time for me to pack it in
Maybe it's time for me to track it in
Maybe it's time for me to throw...

Oh, I've got a good mind to throw it all away
Throw it all away
Throw it all away
After all, what is it worth?..."

Néha a vágyaink, az elvárásaink nem találkoznak a valós történésekkel. Ez lehet fájó, de sajnos ilyen az élet. Kell tudnunk tükrön keresztül nézni, mert ha nem, akkor minden sokkal nehezebb.

Bizony-bizony a női társadalomban súlyos visszásságokra figyelhet fel a figyelmes férfiember nap, mint nap. :) Az egyik ilyen a magassarkú cipő használata. Hihetetlen, hogy milyen állhatatossággal hordják egyesek, s persze majd orra esnek benne percenként kétszer. De minek is hord egy nőnemű ilyen alkalmatosságot? Hogy nagyobbnak látszódjon... De az a kérdés, hogy minek? Tényszerűen ugyanis kimondható, hogy a párkapcsolatok nagyrészében az az elvárása a két félnek, hogy a nő alacsonyabb legyen, a hapsi meg magasabb. Ergo, ha nagyobbnak látszódik egy nő, éppenséggel negatívan hat ki a pasifogási teljesíményére, de azért szenvednek a hordásával. Ki érti ezt?

Vmi okosat be kéne írni. Nemtok. Ami eljön, annak úgyis el kell. Legyen ez. :)

Fura érzés, amikor valakinek nem tudsz egyszerűen segíteni, aki szenved. Én nem hiszek benne, de át akartam adni egy kis életerőt belőlem neki. Éreztem, ahogy a chi-m áramlik.

Tegnapelőtt úgy nézett ki, az egyik nagyapám meghal. Meg talán nem, de napok kérdése. Hosszú, teljes élete volt, bár eltávozik, nem szabad csak szomorkodni, szép emlékeket hagyott ránk. A történet egyik tanulsága, hogy nem feltétlenül javít az állapotodon, ha kórházba kerülsz. Az orvosok is csak emberek, és hibáznak. Néha akkorát, hogy csodálkozik az ember, hogy diplomát kapnak. Most is akkora bakokat lőttek, hogy az már fáj. :(

Ugyanakkor rávilágított a kialakult helyzet arra is, hogy a családommal szemben "görcsös" vagyok, nem mutatom ki túlzottan a szeretetem. Legalábbis, a szüleimmel, nagyszüleimmel szemben nem. Vhogy nekem a rossz emlékek maradtak meg mindegyik helyről, és csak azokra emlékszem vissza villanásszerűen. Pedig voltak jó pillanatok is. Nem tudom, miért érzem az egészet negatívnak összességében. Ez az ellen van, hogy "az emberben a múlt megszépül". Hát, nekem vhogy nem. :(

Ez azért is furcsa, mert mindenki mással kapcsolatban meg kedves vagyok. Egy optimista, üde, kedves embernek ismer mindenki, és tudom is, hogy így viselkedek a mindennapokban. Ez nem csak álarc, tényleg ilyen vagyok. De ezt csak a családon kívüli környezetembe sugárzom ki. Megváltozni nem tudok, a családom pedig nem tud megérteni. Csak azt mondják, hogy baj van velem. Pedig én nem érzem ezt, mert magamat adom. Még, ha az a nyugati értékrend számára "rossz", akkor is.

Sokat kell még tanulnom. Hosszú az Út.

"...So what do we do now? So what do we do now?...."

Ma az ORF2-n lesz a Der Untergang, ami Hitler utolsó napjairól készült film...már kb. egy jó fél éve láttam, és rávilágított vmire. Hogy, bár nem értek egyet azzal, amiért a nácik harcoltak és amilyen eszméket vallotak magukénak, mindemellett tiszteletet érdemel, hogy a végsőkig kitartottak. Hittek abban, amiért harcoltak. Ez is egy réteg.

Múlt héten elhagytam valamit magamból...azóta keresem nap, mint nap....remélem, most már megtalálom... :)

Most valahogy nagyon rossz kedvem van az elmúlt másfél napban... Tegnap este is átaludtam az éjszakát, mivel semmihez sem volt kedvem. De ma sincs kedvem dolgozni, illetve kicsit depisnek érzem magam, meg kilátástalannak. Ettől már csak jobb lehet. :) Vagy rosszabb. :)

Asszem hallgatok egy kis Sophie Ellis Bextor-t, aztán feldobódom tőle egy kicsit. :)

"hey love
is that the name you're meant to have
for me to call
look love
they've given up believing
they've turned aside our stories of the gentle fall

but don't you believe them
don't you drink their poison too
these are the scars that words have carved
on me

hey love
that's the name we've long held back
from the core of truth

so don't turn away now
I am turning in revolution
these are the scars that silence carved
on me

this is the same place
no not the same place
this is the same place, love
no not the same place we've been before

hey love
I am a constant satellite
of your blazing sun
my love
I obey your law of gravity
this is the fate you've carved on me
your law of gravity
this is the fate you've carved on me
on me"

Megannyi ív keresztezi egymást nap, mint nap. Találkozunk, egymásra nézünk, csak egy villanás. Mégis lelkünkben parányi ürességgel távozunk tova. Hogy miért nem máskor találkozunk, máshol? A megfelelő helyen.

Már tudom kit keresek. Ma a szemembe nézett egy fekete holló a mély, feneketlen szemeivel. Őt keresem, bármilyen formában, s remélem, rátalálok.

Tegnap végtelenül boldog voltam. Hogy mi kellett ehhez? Semmi. Egy hétvégi látogatás egy barátomnál Győrben, egy kellemes capuccino az egyik kávéházban, majd utána egy kedves kis templom megtekintése véletlenül Bécsben, és egy koreai szerelmi történet hollywoodi sallangoktól mentesen. Felüdült testem és a lelkem, már nem lehetett volna tovább fokozni... :)

Úgysem ismeri senki, de én szeretem Lucia Soralova zenéjét, aki egy szlovák énekesnő, és egy angol számán kívül szövegileg semmit nem értek belőle, csak Csernobil és Alma mater nevezett kifejezéseket, amik nemtom mit keresnek egy popszámban. :)

Mindegy, lényeg, hogy bár senkit nem érdekel, de az új lemezéből Lucia most fog adni koncertkörutat Szlovákiába, és én jól megnézem őt Pozsonyba majd november közepén, ha már itt vagyok Bécsben. :) Gyönyörű lány, szép a hangja, jó a zenéje, mi kell még több? :)

Majd jól dedikáltatok magamnak vmit. :)

"Csak a női vezetőktől ments meg, ó, Uram." És ez aztán tényleg történjen meg ma, míg hazafelé tekerek, mert elég volt a mai reggel. Mert gondoltam én naivan, hogy betekerek ebben a félmazochista időben melózni minden kekec nélkül. Aztán persze adott volt egy full egyenes utca, sehol másik kocsi, csak én és egy Audi. Audi akar kanyarodni balra parkolóba, indexet kirakja, én meg vagyok még vagy 60-70 méterre, lát bőven. Látszik szegény nőn, gondolkodik, menjen, vagy ne menjen, vajon be tudja-e venni vagy keresztbe áll a kocsival és akrobatázni kezd az úton. Látom, ahogy közelítek méterről-méterre, ahogy nő a kétség benne, kezd az agyvize felforrni, szublimálni, túlpörög az egész agykapacitás, és szép lassan az egész utastér megtelik füsttel kevert gőzzel, majd amikor már tényleg 10 méterre, pánikszerűen szeretne elindulni, de aztán rájön, hogy akkor totálba kap, úgyhogy beletapos a fékbe, és elnézést kérően néz rám. Én inkább kommentárok helyett inkább gyorsan minél messzebb tekerek tőle...

Tegnap rájöttem pár dologra, és be is írnám most ezeket a szenzációs okosságokat, ha nem felejtettem volna el őket mind egy szálig... :)

Ezt valaki más naplójában találtam: "...A meg-nem-értés jobban fáj, mint a megértett arculcsapás..."
Igaz.

Realizáltam tegnap este, hogy önző büdös dög vagyok bizonyos dolgokban. :) Bizony, nem szégyen azt bevallani, hogy mi is csak egyszerű indivídumok vagyok, és hát ebből következik, hogy vmiben saját magunkra gondolunk. Vannak dolgok, amiket egy másik nembeliért sem áldozunk fel. De így van jól. :)

Tudom, hogy miért van a Nyugatiban szép, s nagy váróterem. Hogy a hosszú sorok csütörtök délután elférjenek a nyitvalevő három pénztárnál. :)
Vicces, de már újféle jegyet adnak ott, csak nincs ki ideadja... :)

Tegnap vonaton megismerkedtem egy osztrák-lengyel génekkel rendelkező leányzóval...hát, mit mondjak, a gének keveredése enyhén szólva jó eredményt hozott. :) És teljesen süti, hogy magyar hapsija van. :))) Jól elszívjuk a jó csajokat nyugatról. :)

A csaj a linzi helyi tévé egyik moderátora, amit meg is értek: gyöngyörű és értelmes (mellesleg szőke... :) ). És persze németül, lengyelül, angolul, spanyolul vágja a dolgokat...ez a nem semmi. Minden hapsi kezét-lábát törné egy interjúval vele... :)

Emlékszik még valaki arra a képre a törikönyvből, ahol a 19. századbeli bicikliseket ábrázoltak? Elől egy hatalmas kerék, hátul egy apró. Na, ma egy srácot láttam a városban egy ilyen cuccon repeszteni a kocsik között. Nem szoktam bámulni senkit, de most én is megálltam egy pillanatra a saját kispályás montimmal, és mosolyogtam egy kellemeset. :)

Husss. Véletlenül éppen rákapcsoltam a Vivára...a magyarra. Vmi Stúdio nevű műsör ment. Szánalmas volt, a műsorvezetőcsaj is, meg a vendég is. Jól megműmórikálták magukat, hogy trendisen viselkedjenek, pedig milyen kevesek is voltak ezáltal.

"We are made up of sounds and scents..."

Körülöttem változnak az emberek, ahogy huszonéves kor tájékán beszűkülnek, a meló, nő-hapsi, átrendeződnek a prioritások... Én pedig nem változom, maradok, aki voltam, és még mindig nem adtam fel egy álmomat sem. Élem őket, értük élek. Lehet, hogy ez csak égi szerencse, hogy így alakulhatott, de "ez az, ami még éltet. óó, azok a furcsa évek..." :)

Ezek az Aignerék már megint elnéztek vmit, amikor csinálták ezt az időjárásjelentést a hétvégére...bár már régóta nem hiszek nekik....

Reggeli haiku

Víz oltja szomjad,
Csak iszol vagy érzed is?
Rajtad áll a szép.

Csodálatos ezeknek az osztrákoknak a munkaszervező készsége. Lehetett vmi csőtörés, mert tegnap reggel hirtelen szétkapták az utat előttük a Laaer Bergen _csontzuhogó esőben_! Ma reggel mit látnak szemeim? Fél nyolckor már két ember kinn van a placcon, és emberek nem csalás, nem ámítás: mind a kettő dolgozott! Nem mint nálunk, ahol tízen állnák körül a gödröt, és együttérzően néznék mindahányan.... Hiába, más világ.

Ma jól belenéztem a tükörbe, és durván vettem észre, hogy jobb esetben is lazán ki lehet belőlem nézni a gimi negyediket. :) Ezzel aztán nem tudok mit csinálni....inkább nyomtatok egy pár japán nyelvleckét, aztán irány haza.

Megtaláltam, tudom. Eddig volt egy érzésem évekig, hogy idegen vagyok ezen a világon. Sokszor éreztem, nem tudtam hovarakni. Sejtéseim voltak, de ma bizonyos lettem. Már tudom, hogy előző életemben japán emberke voltam. Nem voltam pszichomókusnál, nem csináltak hipnózist, magamtól jöttem rá. Néhány tulajdonságom, amit eddig gáznak hittem, rájöttem, hogy náluk természetes viselkedési forma a hétköznapokban. Eddig is volt sejtésem erre vonatkozólag az érdeklődési köröm miatt, ami ezer szálon csatlakozott már eddig is hozzám, de most összeállt a kép bennem, biztos vagyok benne. Örömmel vegyes csodálkozás lett rajtam úrrá, hiszen meg kell találnom a helyét az életemben. Lehet, hogy onnan jöttem, de már európai is vagyok. Két világ közt lebegek, de tetszik mind a kettő. Új cél lett életemben, hogy megtanulok japánul az elkövetkező pár évben, és kimegyek oda élni egy kis időre. Magamba szeretném szívni másik hazám ízét, és tapasztalni, hogy megérzéseim megalapozottak-e.

Ma délelőtt előfordultam a 8. ker szívében. Kicsit sétáltam háromnegyed órát a fülesben Louis Armstronggal, és kifejezetten hangulatos volt. :)

Két időjárási korszak uralja hazánkat. Vagy a trópusok vannak jelen, mint most is, vagy tundra. A kettő közti ritkán adódik, s ezt nem csipázom valahogy. Itt Bécsben bár pár fokkal hűvösebb van, de már reggel itt is eléggé "súlyos" idő volt melóba jövet. Isten óvja a pestieket...vigyázzon rájuk a légkondi szele. :)

Hallgattad már becsukott szemmel reggel metrón még utaztál a neszeket, az újságok suhogását? Hallgasd egyszer meg, megéri. Mindig ott van, megvár.

A pszichológusok kitalálnak mindenre valamit. Igy tudnak nem létező vagy már létező betegségeket kategorizálni, vagy újat kreálni, amit a mindennap embere megeszik az újságokon keresztül.

Hát, most én is kreálok egyet, ugyanis sokat utazok mostanában, és a MÁV ülései kikezték a hátsófelemet. Na, most ismeretes olyan betegség, hogy elfekvés, sokat fekvő betegeknél.

Tehát, akkor az én hátsófelemet érintő jelenség ennek egy enyhébb formája, akkor hm...legyen elfeneklés vagy elseggelés. :) Szóval, ma is elfeneklésben szenvedek. :)

Nem hallgatok rádiót, sőt tévét se nézek, híroldalakat se nagyon olvasok, úgyhogy csak tegnap este tudtam meg mástól a Londonban történteket.

Persze, most minden klisé megvolt a médiban, politikai nyilatkozatokban, ami eddig is ilyen esetekben. Annak örülök, hogy nem láttam, hogy a hírből milyen szemetet csinálnak a magyar kereskedelmi tvadók.

Őszinte szívből sajnálom azokat az embereket, de változik a világunk, némely részei lassan elkezdenek széthullani. London csak egy lépés ebben, amit továbbiak fognak követni. És előbb-utóbb nagy valószínűséggel háború lesz, nagy. Ez józan paraszti ésszel látható, Irak kispálya lesz ahhoz képest. Remélem, én már nem élem meg.

Bemegyek valahova, és veszek vmit, teszem azt egy-ket konyvet peldaul. Mikor fizetek a kasszánál, már veszik is a szatyrot, de mondom, hogy nem kérem, köszi. Először nem értik. Én igen. Elmagyarázom neki is, hogy legalább ezzel az egy szatyorral megkímélem a természetet, mert úgyis kidobnám pár napon belül... Ekkor felcsillan a szemük, tetszik nekik a hozzáállás. Pedig nem hozzáállás vagy divat kérdése, csak felelős gondolkodásé.

Szerintem. Mások szerint nem. De ha kinyírjuk lassan magunkat, akkor utána nincs duma. Csak a hideg világűr. Mert senki se higgye, hogy valaki könnyeket fog értünk hullatni. Nem vagyunk mi ám olyan különlegesek a világon, mint sokan meg vannak róla győződve. Csak eddig mákunk volt.

Tegnap este voltam Tesco-ban. Voltak mások is. Kissé szomorú lettem shoppingolás közben. Sajnáltam a fogyasztói társadalmat, azt, hogy én is része vagyok. És Gaia-t is. Csak úgy.

Most vettem észre, hogy régen nem írtam ide... Dolgozó lettem, nagyon jó helyen, és fura, hogy nem jön más infós ide dolgozni. Nekem király. :) A többiek meg ne rinyáljanak, hogy nem kapnak munkát. Nem kéne olyan nagyon válogatni...

Nem az a fontos, hogy ki vagy belül, hanem hogy mit mutatsz meg másoknak. Szerintem.

Ma reggel eléggé pipogyán keltem fel, már megint rámzuhant valami, és el nem képzeled, mikor,....mikor francia salit ettem reggelire. Néha nyomasztó ez a mindent összefüggésében látó szindróma nálam. Miközben majszoltam a répát, meg a borsót, már megint megrohant. És láttam magamat kívülről, ahogy tömöm magamba nyugodtan a kaját. Egy embert, aki biológiai szükségleteit elégíti ki. És újra átsuhant előttem az egész jövőképem, ahogy majd megházasodom, dolgozom, felnevelem a gyerekeimet, és látom ezzel önnön korlátoltságomat. Nem azért, mert nem szeretném ezeket meglépni a megfelelő időben, egyszerűen csak ezek emberi létemből fakadnak, és előre kijelölt biológiai/társadalmi ösvénynek tartom ezeket, melyek néha úgy érzem, hogy megfojtanak. Pusztán a létükkel. Talán amiatt várnék sokat, mert az Ember önmagának mindenben hangsúlyozza, hogy mennyire különleges, és mindenek felett áll. Itt most az emberiségre gondolok. Hogy a hétköznapokban minden azt súlykolja az emberbe, hogy mi mennyire felsőbbrendűek vagyunk, és kívülállóak a természettől, az állatoktól, a minket körülvevő világtól. Ahogy elterpeszkedünk a kőből tákolt házainkban, és ha megjelennek már benne akár a hangyák, menten ki akarjuk őket onnan írtani, kidobni, hiszen ők a külvilághoz tartoznak, mi pedig szeretnénk hermetikusan bezárkózni a mi kis kuckónkba. Szóval azt érzem, hogy mindenek felett egy szerepet játszok, egy emberét, aki biológiai/társadalmi szerepét eljátsza, melyben késztetései be vannak zárva ezen keretekbe, pedig érzi azt a valami többet, de nem tudja megfogni, mert az a valami nem evilági. Ilyen érzés.

Most láttam az Rtl Klubon, és mint az ilyen filmek általában, ez is elgondolkoztatott szokás szerint. Érzem újra a szerelem erejét, és az ősökét is. És újra nem tudom hova rakni ezt az érzést. Sok mindent átéltem már idáig, de még oly sokat nem. Ezernyi dolog van, melynek még nem tudom helyét. De keresem. Az út a fontos, más kérdés hova érünk. Csak ezt sohase felejtsem el.

Ma rájöttem még egy dologra. A magyar barna sörök egyike sem ér a szlovákok közé... :)

Néha úgy érzem, hogy nem erre a világra születtem. Nem tudom megmagyarázni, miért. Csak érzem.

Alattam fák...

Most hallgattam meg Für Anikótól az Alattam fák című számot, s oly' szép és tiszta... Bennem lüktet... :)

"Alattam fák, fölöttem a Hold,
kitárt karok, most úgy suhanok,
álomerõ húz hazafelé...

A lámpasor egy sárga fonal,
alattam most egy város rohan,
álomerõ húz hazafelé...

Húz, vonz valami,
hogyan tudnám elmondani?
Barátom, hogy értsd.

Ha látlak most, úgy csak figyellek,
csukott szemed nem pihenhet,
álomerő húz hazafelé...

Aludj csak hát, mert jő a holnap,
s fáradt leszel, nem hűs fuvallat,
álomerő húz hazafelé...

Kitárt karok, úgy serceg a Hold,
lelkemben most úgy suhanok, hazafelé...
Az életem a szellemeké..."