2005. november 8., kedd

Ma reggel eszembe jutott, hogy nem igazán fogok anyámék kedvébe járni. Asszem, hogy ők azt képzelik, hogy majdan egyszer beállítok egy csajjal, aki olyan kis kedves, aranyos, empatikus, és jól helyrerakja a hülyeségeim, és végre rendes anyucikicsifia-ként fogok viselkedni...
Pedig ez nem így van, nagyon nem. Olyan vagyok már 24 évesen, amilyen vagyok, ezt egy nő gyökeresen nem fogja megváltoztatni. Maradok hóbortos. :) És anyámék a hajukat fogják tépni a csajon, akit majd egyszer hazaviszek, és meglesz róla a véleményük. És nem fog érdekelni.


".. .Na Idô ezt add vissza
Meg mondd mitôl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nô és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld..."

2005.11.08. 12:18

"...Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Eg yedül vagyok a világon.

Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy.
nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok. Én én vagyok. Én én.
S te nem vagy te s nem vagy ő sem.
Pénz vagy. Hiába sziszegsz!

Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök,
én én vagyok, én én...
megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom. ..."

/Radnóti: Előhang egy monodrámához/

Nincsenek megjegyzések: