Bemegyek valahova, és veszek vmit, teszem azt egy-ket konyvet peldaul. Mikor fizetek a kasszánál, már veszik is a szatyrot, de mondom, hogy nem kérem, köszi. Először nem értik. Én igen. Elmagyarázom neki is, hogy legalább ezzel az egy szatyorral megkímélem a természetet, mert úgyis kidobnám pár napon belül... Ekkor felcsillan a szemük, tetszik nekik a hozzáállás. Pedig nem hozzáállás vagy divat kérdése, csak felelős gondolkodásé.

Szerintem. Mások szerint nem. De ha kinyírjuk lassan magunkat, akkor utána nincs duma. Csak a hideg világűr. Mert senki se higgye, hogy valaki könnyeket fog értünk hullatni. Nem vagyunk mi ám olyan különlegesek a világon, mint sokan meg vannak róla győződve. Csak eddig mákunk volt.