Ma reggel korán be kellett jönnöm a melóba, mert halaszthatatlan meló van. Tegnap délután megkérdeztem a későközépkorú portást, aki ma reggel is volt, hogy nyitva lesz-e a porta ma hajnal ötkor. Mondta, hogy igen, és ma reggel emlékezett rám, amikor bejöttem 5kor, és egy mosoly átsuhant az arcán. Látszott rajta az elismerés, hogy ez a fiatal nemcsk pofázik, hanem be is jön korán dolgozni, ha kell. :) Hát, akkor induljon a móka. :)