2005. december 31., szombat
2005. december 26., hétfő
2005. december 24., szombat
Ma reggel majdnem nagyon megszívtam, mert nyújtóztam egy nagyot reggel az ágyban, és becsípődött két izmom közé egy harmadik a nyakamnál, és se nyelni nem tudtam, meg mozgatni se a fejem...és máskor visszacsípődik pár perc alatt...most másfél órán keresztül szenvedtem...nem kívánom senkinek. Úgyhogy mindenki vigyázzon az egészségére, mert könnyen elveszthetjük, amink van....
2005. december 21., szerda
2005. december 18., vasárnap
2005. december 17., szombat
2005. december 15., csütörtök
2005. december 9., péntek
2005. december 6., kedd
2005. december 5., hétfő
Tegnap találkoztam az első, igazi, nagy szerelmemmel. Véletlen volt, a Keletiben. Hát, nem változott semmit, bár már fősulis, még mindig ugyanannak a gyereknek tűnik, aki akkor volt. Külsőre, belsőre egyaránt. És ki is zárt azóta is az életéből, amit nem nagyon értettem sohasem, hogy miért. De nem is baj, jobb volt így. Megvédett magától...
Tűnődtem a dolgon tíz percet, miután felszálltam a vonatomra, aztán inkább HVG-t olvastam...
Tűnődtem a dolgon tíz percet, miután felszálltam a vonatomra, aztán inkább HVG-t olvastam...
2005. december 4., vasárnap
2005. december 2., péntek
2005. december 1., csütörtök
Tegnap az osztrák főnököm gonoszkodott velem. Vagyis lecseszett olyan dolog miatt, ami nem is (csak) az én hibám volt... Eddig csak ez itt a negatívum, hogy néha rajtam rúgják el a port, mivel én vagyok a leglelkiismeretesebb a munkahelyemen. Néha jól dolgozni nem jó dolog. :) Magasabbak lesznek az elvárások az ember felé. :)
Érdekes dolgok tudnak történni az emberrel. Velem ma megtörtént. Milyen érdekes, ha az ember nem csak érezni, hanem látni is képes a történéseket. Minden olyan más. És mindig egy újabb tapasztalat.
Vmi tiszteletfélét érzek ilyenkor. A világ iránt, amiben élek.
Az utolsó mondatokat kikerestem az Amerikai szépség című filmből. Ez a legtalálóbb arra, amit érzek...:
"Néha úgyérzem mindent egyszerre látok és az túl sok.
A szívem úgy megtelik vele, mint egy lufi, ami ki akar durranni.
De aztán rájövök ...
Nem kell túlelemezni a dolgokat. Majd az egész átfolyik rajtam, mint az eső, és nem érzek mást csak hálát... minden pillanatért...a szaros kis életemből. Az élet olyan, mint az eső. Hagyd, hogy átfolyjon rajtad."
Ezt érzem ilyenkor. Nincsenek szavak.
Vmi tiszteletfélét érzek ilyenkor. A világ iránt, amiben élek.
Az utolsó mondatokat kikerestem az Amerikai szépség című filmből. Ez a legtalálóbb arra, amit érzek...:
"Néha úgyérzem mindent egyszerre látok és az túl sok.
A szívem úgy megtelik vele, mint egy lufi, ami ki akar durranni.
De aztán rájövök ...
Nem kell túlelemezni a dolgokat. Majd az egész átfolyik rajtam, mint az eső, és nem érzek mást csak hálát... minden pillanatért...a szaros kis életemből. Az élet olyan, mint az eső. Hagyd, hogy átfolyjon rajtad."
Ezt érzem ilyenkor. Nincsenek szavak.
2005. november 29., kedd
Nem tudom, ki hogy van vele, de én néha felfedezek eddig rejtett törvényeket. Igy történt például tegnap este, mikor is nagymosást tartottam, és a szárítógépbe beledobáltam mindent, ami csak volt kabáttól kezdve a zokniig.
És láss csodát, a kabát tépőzárjaiba mi ragadt csak bele? Hát, az alsónacik. Nem a zoknik és nem a polók, csak alsók. Vannak még feltáratlan ösvények a fizikában... :)
És láss csodát, a kabát tépőzárjaiba mi ragadt csak bele? Hát, az alsónacik. Nem a zoknik és nem a polók, csak alsók. Vannak még feltáratlan ösvények a fizikában... :)
2005. november 27., vasárnap
2005. november 23., szerda
2005. november 21., hétfő
2005. november 20., vasárnap
2005. november 19., szombat
"Drink up baby doll
Are you in or are you out?
Leave your things behind
'Cause it's all going off without you
Excuse me too busy you're writing your tragedy
These mishaps
You bubble-wrap
When you've no idea what you're like
So, let go,let go
Jump in
Oh well, what you waiting for?
It's all right
'Cause there's beauty in the breakdown
So, let go, l-let go
Just get in
Oh, it's so amazing here
It's all right
'Cause there's beauty in the breakdown"
Are you in or are you out?
Leave your things behind
'Cause it's all going off without you
Excuse me too busy you're writing your tragedy
These mishaps
You bubble-wrap
When you've no idea what you're like
So, let go,let go
Jump in
Oh well, what you waiting for?
It's all right
'Cause there's beauty in the breakdown
So, let go, l-let go
Just get in
Oh, it's so amazing here
It's all right
'Cause there's beauty in the breakdown"
2005. november 18., péntek
Ma reggel Zolee-t és a Kartellt hallgattam. Nem vagyok oda különösen az ilyen zenéért, de a Jégre teszlek albumot évek óta nyúzom, és nem tudom megunni. Nagyon bejönnek benne a szövegek: "..csövön a csúzli..", "...nagyobb vagyok, mint egy hegy, tökösebb, mint Mohamed..."...
Ezé rt szeretem a magyar nyelvet. "Ize" van ezeknek a szófordulatoknak. :)
Ezé rt szeretem a magyar nyelvet. "Ize" van ezeknek a szófordulatoknak. :)
2005. november 16., szerda
2005. november 14., hétfő
2005. november 12., szombat
"Pay close attention
don't listen to me from now
George'll be flying this one
nd it's anyone's guess how he does
this is the right turn wrong universe
taking me in full bloom
fireball careful with that
there see what you made me do
I must be dreaming or
we're onto something
I must be dreaming for
I don't fall in love lawlessly
I must be dreaming or
pinch me to waking
so undeniably yours
as long as I'm losing it so completely
Incendiary glance
be come and collide in me
Soon and in hearts oh
while I go helplessly sky high magic eye sugar rushing don't
i must be dreaming or we're onto something
hey just watcha make me for
i don't fall in love lawlessly
i must be dreaming or
pinch me to waking so undeniably yours
as long as i'm loosing it so completely
euphoria
i can't take any more of yah i'm losing it
i must be dreaming or we're onto something
hey just watcha make me for
I don't fall in love lawlessly
i must be dreaming or
pinch me to waking so undeniably yours
as long as i'm loosing it so completely"
don't listen to me from now
George'll be flying this one
nd it's anyone's guess how he does
this is the right turn wrong universe
taking me in full bloom
fireball careful with that
there see what you made me do
I must be dreaming or
we're onto something
I must be dreaming for
I don't fall in love lawlessly
I must be dreaming or
pinch me to waking
so undeniably yours
as long as I'm losing it so completely
Incendiary glance
be come and collide in me
Soon and in hearts oh
while I go helplessly sky high magic eye sugar rushing don't
i must be dreaming or we're onto something
hey just watcha make me for
i don't fall in love lawlessly
i must be dreaming or
pinch me to waking so undeniably yours
as long as i'm loosing it so completely
euphoria
i can't take any more of yah i'm losing it
i must be dreaming or we're onto something
hey just watcha make me for
I don't fall in love lawlessly
i must be dreaming or
pinch me to waking so undeniably yours
as long as i'm loosing it so completely"
2005. november 11., péntek
2005. november 9., szerda
2005. november 8., kedd
Ma reggel eszembe jutott, hogy nem igazán fogok anyámék kedvébe járni. Asszem, hogy ők azt képzelik, hogy majdan egyszer beállítok egy csajjal, aki olyan kis kedves, aranyos, empatikus, és jól helyrerakja a hülyeségeim, és végre rendes anyucikicsifia-ként fogok viselkedni...
Pedig ez nem így van, nagyon nem. Olyan vagyok már 24 évesen, amilyen vagyok, ezt egy nő gyökeresen nem fogja megváltoztatni. Maradok hóbortos. :) És anyámék a hajukat fogják tépni a csajon, akit majd egyszer hazaviszek, és meglesz róla a véleményük. És nem fog érdekelni.
".. .Na Idô ezt add vissza
Meg mondd mitôl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nô és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld..."
2005.11.08. 12:18
"...Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Eg yedül vagyok a világon.
Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy.
nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!
Én én vagyok. Én én vagyok. Én én.
S te nem vagy te s nem vagy ő sem.
Pénz vagy. Hiába sziszegsz!
Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök,
én én vagyok, én én...
megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom. ..."
/Radnóti: Előhang egy monodrámához/
Pedig ez nem így van, nagyon nem. Olyan vagyok már 24 évesen, amilyen vagyok, ezt egy nő gyökeresen nem fogja megváltoztatni. Maradok hóbortos. :) És anyámék a hajukat fogják tépni a csajon, akit majd egyszer hazaviszek, és meglesz róla a véleményük. És nem fog érdekelni.
".. .Na Idô ezt add vissza
Meg mondd mitôl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nô és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld..."
2005.11.08. 12:18
"...Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Eg yedül vagyok a világon.
Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy.
nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!
Én én vagyok. Én én vagyok. Én én.
S te nem vagy te s nem vagy ő sem.
Pénz vagy. Hiába sziszegsz!
Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök,
én én vagyok, én én...
megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom. ..."
/Radnóti: Előhang egy monodrámához/
2005. november 5., szombat
Tegnap voltam a Steps of The Celts nevezetű ír táncegyüttes előadásán. Érdekes volt, de nem volt azért életreszóló élmény. A zenék nagyrésze kísértetiesen hasonlított a Flatley produkciók zenéihez, és nekem egy hiányzott egy átfogó koncepció, vmi keret, ami köré épült volna az egész. Persze, a lányok nagyon ügyesek voltak, mosolyogtak, de még nem voltak vhogy elég rutinosak. A menedzsernek kellett őket visszatolni a visszatapsnál, hogy nyomjanak még fél percet. Pedig csináltak már pár koncertet eddig... Azért volt egy néger mókuska közöttük, akivel szívesen elszteppeltem volna még az este... :D
2005. november 3., csütörtök
Ma reggel megvilágosítottak: "a regi nagy hordak idoszakaban, a faszik ugy vadasztak a not, es kibaszottul izgalomba jottek, amikor lattak maguk elott egy izomgorcsbe merevedett vadlit...
na a lenyeg, hogy a nok azota nem futnak, s a pasik sem uldoznek, de az osztonok megmaradtak, s az izomgorcsbemerevedet t vadli is...
csak epp a magassarku segitsegevel..
sz al ezert van az, hogy azt hiszik a nok, hogy ha izmosabbnak latszik a vadlijuk, hogy labujjhegyen allnak, akkor majd rajukvetodik egy faszi..."
Szal, mégiscsak ösztönlények a nők is. :)
na a lenyeg, hogy a nok azota nem futnak, s a pasik sem uldoznek, de az osztonok megmaradtak, s az izomgorcsbemerevedet t vadli is...
csak epp a magassarku segitsegevel..
sz al ezert van az, hogy azt hiszik a nok, hogy ha izmosabbnak latszik a vadlijuk, hogy labujjhegyen allnak, akkor majd rajukvetodik egy faszi..."
Szal, mégiscsak ösztönlények a nők is. :)
2005. november 2., szerda
Kellemes éjszakai fotó Bécsről, a Duna átellenes partjáról, az előtérben a Télapó mosolyog, öltönyben. És megköszöni, hogy megválasztották, újra. Ez nem a Coca-Cola legújabb reklámja itt az osztrákoknál, hanem csak újra megválasztották az egy héttel ezelőtti választásokon a helyi polgármestert (meg a pártját is). És egy héttel a választások után még emlékszik a szavazókra, és kedves mosollyal egy megkomponált képen köszöni meg a nép akaratának illúzióját. De azért ez fontos különbség. Nálunk az "ember" csak egy évvel a választási kampány előtt kezd egyre inkább előtérbe kerülni, majd a szavazás után le is szarják magasról. Itt picit azért magasabb a kultúráltsági fok. Még, ha politikusokról beszélünk, akkor is.
2005. október 30., vasárnap
"...Sometimes I like to get away from the saddening crowd
Sometimes I feel my life is all in vain
Maybe it's time for me to pack it in
Maybe it's time for me to track it in
Maybe it's time for me to throw...
Oh, I've got a good mind to throw it all away
Throw it all away
Throw it all away
After all, what is it worth?..."
Sometimes I feel my life is all in vain
Maybe it's time for me to pack it in
Maybe it's time for me to track it in
Maybe it's time for me to throw...
Oh, I've got a good mind to throw it all away
Throw it all away
Throw it all away
After all, what is it worth?..."
2005. október 28., péntek
Bizony-bizony a női társadalomban súlyos visszásságokra figyelhet fel a figyelmes férfiember nap, mint nap. :) Az egyik ilyen a magassarkú cipő használata. Hihetetlen, hogy milyen állhatatossággal hordják egyesek, s persze majd orra esnek benne percenként kétszer. De minek is hord egy nőnemű ilyen alkalmatosságot? Hogy nagyobbnak látszódjon... De az a kérdés, hogy minek? Tényszerűen ugyanis kimondható, hogy a párkapcsolatok nagyrészében az az elvárása a két félnek, hogy a nő alacsonyabb legyen, a hapsi meg magasabb. Ergo, ha nagyobbnak látszódik egy nő, éppenséggel negatívan hat ki a pasifogási teljesíményére, de azért szenvednek a hordásával. Ki érti ezt?
2005. október 26., szerda
2005. október 23., vasárnap
2005. október 22., szombat
Tegnapelőtt úgy nézett ki, az egyik nagyapám meghal. Meg talán nem, de napok kérdése. Hosszú, teljes élete volt, bár eltávozik, nem szabad csak szomorkodni, szép emlékeket hagyott ránk. A történet egyik tanulsága, hogy nem feltétlenül javít az állapotodon, ha kórházba kerülsz. Az orvosok is csak emberek, és hibáznak. Néha akkorát, hogy csodálkozik az ember, hogy diplomát kapnak. Most is akkora bakokat lőttek, hogy az már fáj. :(
Ugyanakkor rávilágított a kialakult helyzet arra is, hogy a családommal szemben "görcsös" vagyok, nem mutatom ki túlzottan a szeretetem. Legalábbis, a szüleimmel, nagyszüleimmel szemben nem. Vhogy nekem a rossz emlékek maradtak meg mindegyik helyről, és csak azokra emlékszem vissza villanásszerűen. Pedig voltak jó pillanatok is. Nem tudom, miért érzem az egészet negatívnak összességében. Ez az ellen van, hogy "az emberben a múlt megszépül". Hát, nekem vhogy nem. :(
Ez azért is furcsa, mert mindenki mással kapcsolatban meg kedves vagyok. Egy optimista, üde, kedves embernek ismer mindenki, és tudom is, hogy így viselkedek a mindennapokban. Ez nem csak álarc, tényleg ilyen vagyok. De ezt csak a családon kívüli környezetembe sugárzom ki. Megváltozni nem tudok, a családom pedig nem tud megérteni. Csak azt mondják, hogy baj van velem. Pedig én nem érzem ezt, mert magamat adom. Még, ha az a nyugati értékrend számára "rossz", akkor is.
Sokat kell még tanulnom. Hosszú az Út.
Ugyanakkor rávilágított a kialakult helyzet arra is, hogy a családommal szemben "görcsös" vagyok, nem mutatom ki túlzottan a szeretetem. Legalábbis, a szüleimmel, nagyszüleimmel szemben nem. Vhogy nekem a rossz emlékek maradtak meg mindegyik helyről, és csak azokra emlékszem vissza villanásszerűen. Pedig voltak jó pillanatok is. Nem tudom, miért érzem az egészet negatívnak összességében. Ez az ellen van, hogy "az emberben a múlt megszépül". Hát, nekem vhogy nem. :(
Ez azért is furcsa, mert mindenki mással kapcsolatban meg kedves vagyok. Egy optimista, üde, kedves embernek ismer mindenki, és tudom is, hogy így viselkedek a mindennapokban. Ez nem csak álarc, tényleg ilyen vagyok. De ezt csak a családon kívüli környezetembe sugárzom ki. Megváltozni nem tudok, a családom pedig nem tud megérteni. Csak azt mondják, hogy baj van velem. Pedig én nem érzem ezt, mert magamat adom. Még, ha az a nyugati értékrend számára "rossz", akkor is.
Sokat kell még tanulnom. Hosszú az Út.
2005. október 19., szerda
Ma az ORF2-n lesz a Der Untergang, ami Hitler utolsó napjairól készült film...már kb. egy jó fél éve láttam, és rávilágított vmire. Hogy, bár nem értek egyet azzal, amiért a nácik harcoltak és amilyen eszméket vallotak magukénak, mindemellett tiszteletet érdemel, hogy a végsőkig kitartottak. Hittek abban, amiért harcoltak. Ez is egy réteg.
2005. október 17., hétfő
2005. október 12., szerda
Most valahogy nagyon rossz kedvem van az elmúlt másfél napban... Tegnap este is átaludtam az éjszakát, mivel semmihez sem volt kedvem. De ma sincs kedvem dolgozni, illetve kicsit depisnek érzem magam, meg kilátástalannak. Ettől már csak jobb lehet. :) Vagy rosszabb. :)
Asszem hallgatok egy kis Sophie Ellis Bextor-t, aztán feldobódom tőle egy kicsit. :)
Asszem hallgatok egy kis Sophie Ellis Bextor-t, aztán feldobódom tőle egy kicsit. :)
2005. október 11., kedd
"hey love
is that the name you're meant to have
for me to call
look love
they've given up believing
they've turned aside our stories of the gentle fall
but don't you believe them
don't you drink their poison too
these are the scars that words have carved
on me
hey love
that's the name we've long held back
from the core of truth
so don't turn away now
I am turning in revolution
these are the scars that silence carved
on me
this is the same place
no not the same place
this is the same place, love
no not the same place we've been before
hey love
I am a constant satellite
of your blazing sun
my love
I obey your law of gravity
this is the fate you've carved on me
your law of gravity
this is the fate you've carved on me
on me"
is that the name you're meant to have
for me to call
look love
they've given up believing
they've turned aside our stories of the gentle fall
but don't you believe them
don't you drink their poison too
these are the scars that words have carved
on me
hey love
that's the name we've long held back
from the core of truth
so don't turn away now
I am turning in revolution
these are the scars that silence carved
on me
this is the same place
no not the same place
this is the same place, love
no not the same place we've been before
hey love
I am a constant satellite
of your blazing sun
my love
I obey your law of gravity
this is the fate you've carved on me
your law of gravity
this is the fate you've carved on me
on me"
2005. október 8., szombat
2005. október 6., csütörtök
2005. október 3., hétfő
Tegnap végtelenül boldog voltam. Hogy mi kellett ehhez? Semmi. Egy hétvégi látogatás egy barátomnál Győrben, egy kellemes capuccino az egyik kávéházban, majd utána egy kedves kis templom megtekintése véletlenül Bécsben, és egy koreai szerelmi történet hollywoodi sallangoktól mentesen. Felüdült testem és a lelkem, már nem lehetett volna tovább fokozni... :)
2005. szeptember 30., péntek
Úgysem ismeri senki, de én szeretem Lucia Soralova zenéjét, aki egy szlovák énekesnő, és egy angol számán kívül szövegileg semmit nem értek belőle, csak Csernobil és Alma mater nevezett kifejezéseket, amik nemtom mit keresnek egy popszámban. :)
Mindegy, lényeg, hogy bár senkit nem érdekel, de az új lemezéből Lucia most fog adni koncertkörutat Szlovákiába, és én jól megnézem őt Pozsonyba majd november közepén, ha már itt vagyok Bécsben. :) Gyönyörű lány, szép a hangja, jó a zenéje, mi kell még több? :)
Majd jól dedikáltatok magamnak vmit. :)
Mindegy, lényeg, hogy bár senkit nem érdekel, de az új lemezéből Lucia most fog adni koncertkörutat Szlovákiába, és én jól megnézem őt Pozsonyba majd november közepén, ha már itt vagyok Bécsben. :) Gyönyörű lány, szép a hangja, jó a zenéje, mi kell még több? :)
Majd jól dedikáltatok magamnak vmit. :)
"Csak a női vezetőktől ments meg, ó, Uram." És ez aztán tényleg történjen meg ma, míg hazafelé tekerek, mert elég volt a mai reggel. Mert gondoltam én naivan, hogy betekerek ebben a félmazochista időben melózni minden kekec nélkül. Aztán persze adott volt egy full egyenes utca, sehol másik kocsi, csak én és egy Audi. Audi akar kanyarodni balra parkolóba, indexet kirakja, én meg vagyok még vagy 60-70 méterre, lát bőven. Látszik szegény nőn, gondolkodik, menjen, vagy ne menjen, vajon be tudja-e venni vagy keresztbe áll a kocsival és akrobatázni kezd az úton. Látom, ahogy közelítek méterről-méterre, ahogy nő a kétség benne, kezd az agyvize felforrni, szublimálni, túlpörög az egész agykapacitás, és szép lassan az egész utastér megtelik füsttel kevert gőzzel, majd amikor már tényleg 10 méterre, pánikszerűen szeretne elindulni, de aztán rájön, hogy akkor totálba kap, úgyhogy beletapos a fékbe, és elnézést kérően néz rám. Én inkább kommentárok helyett inkább gyorsan minél messzebb tekerek tőle...
2005. szeptember 29., csütörtök
2005. szeptember 28., szerda
2005. szeptember 24., szombat
2005. szeptember 19., hétfő
Tegnap vonaton megismerkedtem egy osztrák-lengyel génekkel rendelkező leányzóval...hát, mit mondjak, a gének keveredése enyhén szólva jó eredményt hozott. :) És teljesen süti, hogy magyar hapsija van. :))) Jól elszívjuk a jó csajokat nyugatról. :)
A csaj a linzi helyi tévé egyik moderátora, amit meg is értek: gyöngyörű és értelmes (mellesleg szőke... :) ). És persze németül, lengyelül, angolul, spanyolul vágja a dolgokat...ez a nem semmi. Minden hapsi kezét-lábát törné egy interjúval vele... :)
A csaj a linzi helyi tévé egyik moderátora, amit meg is értek: gyöngyörű és értelmes (mellesleg szőke... :) ). És persze németül, lengyelül, angolul, spanyolul vágja a dolgokat...ez a nem semmi. Minden hapsi kezét-lábát törné egy interjúval vele... :)
2005. szeptember 13., kedd
Emlékszik még valaki arra a képre a törikönyvből, ahol a 19. századbeli bicikliseket ábrázoltak? Elől egy hatalmas kerék, hátul egy apró. Na, ma egy srácot láttam a városban egy ilyen cuccon repeszteni a kocsik között. Nem szoktam bámulni senkit, de most én is megálltam egy pillanatra a saját kispályás montimmal, és mosolyogtam egy kellemeset. :)
2005. szeptember 11., vasárnap
2005. szeptember 8., csütörtök
2005. szeptember 7., szerda
Körülöttem változnak az emberek, ahogy huszonéves kor tájékán beszűkülnek, a meló, nő-hapsi, átrendeződnek a prioritások... Én pedig nem változom, maradok, aki voltam, és még mindig nem adtam fel egy álmomat sem. Élem őket, értük élek. Lehet, hogy ez csak égi szerencse, hogy így alakulhatott, de "ez az, ami még éltet. óó, azok a furcsa évek..." :)
2005. augusztus 28., vasárnap
2005. augusztus 26., péntek
2005. augusztus 17., szerda
Csodálatos ezeknek az osztrákoknak a munkaszervező készsége. Lehetett vmi csőtörés, mert tegnap reggel hirtelen szétkapták az utat előttük a Laaer Bergen _csontzuhogó esőben_! Ma reggel mit látnak szemeim? Fél nyolckor már két ember kinn van a placcon, és emberek nem csalás, nem ámítás: mind a kettő dolgozott! Nem mint nálunk, ahol tízen állnák körül a gödröt, és együttérzően néznék mindahányan.... Hiába, más világ.
2005. augusztus 14., vasárnap
Megtaláltam, tudom. Eddig volt egy érzésem évekig, hogy idegen vagyok ezen a világon. Sokszor éreztem, nem tudtam hovarakni. Sejtéseim voltak, de ma bizonyos lettem. Már tudom, hogy előző életemben japán emberke voltam. Nem voltam pszichomókusnál, nem csináltak hipnózist, magamtól jöttem rá. Néhány tulajdonságom, amit eddig gáznak hittem, rájöttem, hogy náluk természetes viselkedési forma a hétköznapokban. Eddig is volt sejtésem erre vonatkozólag az érdeklődési köröm miatt, ami ezer szálon csatlakozott már eddig is hozzám, de most összeállt a kép bennem, biztos vagyok benne. Örömmel vegyes csodálkozás lett rajtam úrrá, hiszen meg kell találnom a helyét az életemben. Lehet, hogy onnan jöttem, de már európai is vagyok. Két világ közt lebegek, de tetszik mind a kettő. Új cél lett életemben, hogy megtanulok japánul az elkövetkező pár évben, és kimegyek oda élni egy kis időre. Magamba szeretném szívni másik hazám ízét, és tapasztalni, hogy megérzéseim megalapozottak-e.
2005. július 31., vasárnap
2005. július 28., csütörtök
Két időjárási korszak uralja hazánkat. Vagy a trópusok vannak jelen, mint most is, vagy tundra. A kettő közti ritkán adódik, s ezt nem csipázom valahogy. Itt Bécsben bár pár fokkal hűvösebb van, de már reggel itt is eléggé "súlyos" idő volt melóba jövet. Isten óvja a pestieket...vigyázzon rájuk a légkondi szele. :)
2005. július 21., csütörtök
2005. július 18., hétfő
A pszichológusok kitalálnak mindenre valamit. Igy tudnak nem létező vagy már létező betegségeket kategorizálni, vagy újat kreálni, amit a mindennap embere megeszik az újságokon keresztül.
Hát, most én is kreálok egyet, ugyanis sokat utazok mostanában, és a MÁV ülései kikezték a hátsófelemet. Na, most ismeretes olyan betegség, hogy elfekvés, sokat fekvő betegeknél.
Tehát, akkor az én hátsófelemet érintő jelenség ennek egy enyhébb formája, akkor hm...legyen elfeneklés vagy elseggelés. :) Szóval, ma is elfeneklésben szenvedek. :)
Hát, most én is kreálok egyet, ugyanis sokat utazok mostanában, és a MÁV ülései kikezték a hátsófelemet. Na, most ismeretes olyan betegség, hogy elfekvés, sokat fekvő betegeknél.
Tehát, akkor az én hátsófelemet érintő jelenség ennek egy enyhébb formája, akkor hm...legyen elfeneklés vagy elseggelés. :) Szóval, ma is elfeneklésben szenvedek. :)
2005. július 8., péntek
Nem hallgatok rádiót, sőt tévét se nézek, híroldalakat se nagyon olvasok, úgyhogy csak tegnap este tudtam meg mástól a Londonban történteket.
Persze, most minden klisé megvolt a médiban, politikai nyilatkozatokban, ami eddig is ilyen esetekben. Annak örülök, hogy nem láttam, hogy a hírből milyen szemetet csinálnak a magyar kereskedelmi tvadók.
Őszinte szívből sajnálom azokat az embereket, de változik a világunk, némely részei lassan elkezdenek széthullani. London csak egy lépés ebben, amit továbbiak fognak követni. És előbb-utóbb nagy valószínűséggel háború lesz, nagy. Ez józan paraszti ésszel látható, Irak kispálya lesz ahhoz képest. Remélem, én már nem élem meg.
Persze, most minden klisé megvolt a médiban, politikai nyilatkozatokban, ami eddig is ilyen esetekben. Annak örülök, hogy nem láttam, hogy a hírből milyen szemetet csinálnak a magyar kereskedelmi tvadók.
Őszinte szívből sajnálom azokat az embereket, de változik a világunk, némely részei lassan elkezdenek széthullani. London csak egy lépés ebben, amit továbbiak fognak követni. És előbb-utóbb nagy valószínűséggel háború lesz, nagy. Ez józan paraszti ésszel látható, Irak kispálya lesz ahhoz képest. Remélem, én már nem élem meg.
2005. június 29., szerda
Bemegyek valahova, és veszek vmit, teszem azt egy-ket konyvet peldaul. Mikor fizetek a kasszánál, már veszik is a szatyrot, de mondom, hogy nem kérem, köszi. Először nem értik. Én igen. Elmagyarázom neki is, hogy legalább ezzel az egy szatyorral megkímélem a természetet, mert úgyis kidobnám pár napon belül... Ekkor felcsillan a szemük, tetszik nekik a hozzáállás. Pedig nem hozzáállás vagy divat kérdése, csak felelős gondolkodásé.
Szerintem. Mások szerint nem. De ha kinyírjuk lassan magunkat, akkor utána nincs duma. Csak a hideg világűr. Mert senki se higgye, hogy valaki könnyeket fog értünk hullatni. Nem vagyunk mi ám olyan különlegesek a világon, mint sokan meg vannak róla győződve. Csak eddig mákunk volt.
Szerintem. Mások szerint nem. De ha kinyírjuk lassan magunkat, akkor utána nincs duma. Csak a hideg világűr. Mert senki se higgye, hogy valaki könnyeket fog értünk hullatni. Nem vagyunk mi ám olyan különlegesek a világon, mint sokan meg vannak róla győződve. Csak eddig mákunk volt.
2005. június 26., vasárnap
2005. június 16., csütörtök
2005. április 8., péntek
2005. április 1., péntek
Ma reggel eléggé pipogyán keltem fel, már megint rámzuhant valami, és el nem képzeled, mikor,....mikor francia salit ettem reggelire. Néha nyomasztó ez a mindent összefüggésében látó szindróma nálam. Miközben majszoltam a répát, meg a borsót, már megint megrohant. És láttam magamat kívülről, ahogy tömöm magamba nyugodtan a kaját. Egy embert, aki biológiai szükségleteit elégíti ki. És újra átsuhant előttem az egész jövőképem, ahogy majd megházasodom, dolgozom, felnevelem a gyerekeimet, és látom ezzel önnön korlátoltságomat. Nem azért, mert nem szeretném ezeket meglépni a megfelelő időben, egyszerűen csak ezek emberi létemből fakadnak, és előre kijelölt biológiai/társadalmi ösvénynek tartom ezeket, melyek néha úgy érzem, hogy megfojtanak. Pusztán a létükkel. Talán amiatt várnék sokat, mert az Ember önmagának mindenben hangsúlyozza, hogy mennyire különleges, és mindenek felett áll. Itt most az emberiségre gondolok. Hogy a hétköznapokban minden azt súlykolja az emberbe, hogy mi mennyire felsőbbrendűek vagyunk, és kívülállóak a természettől, az állatoktól, a minket körülvevő világtól. Ahogy elterpeszkedünk a kőből tákolt házainkban, és ha megjelennek már benne akár a hangyák, menten ki akarjuk őket onnan írtani, kidobni, hiszen ők a külvilághoz tartoznak, mi pedig szeretnénk hermetikusan bezárkózni a mi kis kuckónkba. Szóval azt érzem, hogy mindenek felett egy szerepet játszok, egy emberét, aki biológiai/társadalmi szerepét eljátsza, melyben késztetései be vannak zárva ezen keretekbe, pedig érzi azt a valami többet, de nem tudja megfogni, mert az a valami nem evilági. Ilyen érzés.
2005. március 28., hétfő
Most láttam az Rtl Klubon, és mint az ilyen filmek általában, ez is elgondolkoztatott szokás szerint. Érzem újra a szerelem erejét, és az ősökét is. És újra nem tudom hova rakni ezt az érzést. Sok mindent átéltem már idáig, de még oly sokat nem. Ezernyi dolog van, melynek még nem tudom helyét. De keresem. Az út a fontos, más kérdés hova érünk. Csak ezt sohase felejtsem el.
2005. március 26., szombat
2005. március 20., vasárnap
Alattam fák...
Most hallgattam meg Für Anikótól az Alattam fák című számot, s oly' szép és tiszta... Bennem lüktet... :)
"Alattam fák, fölöttem a Hold,
kitárt karok, most úgy suhanok,
álomerõ húz hazafelé...
A lámpasor egy sárga fonal,
alattam most egy város rohan,
álomerõ húz hazafelé...
Húz, vonz valami,
hogyan tudnám elmondani?
Barátom, hogy értsd.
Ha látlak most, úgy csak figyellek,
csukott szemed nem pihenhet,
álomerő húz hazafelé...
Aludj csak hát, mert jő a holnap,
s fáradt leszel, nem hűs fuvallat,
álomerő húz hazafelé...
Kitárt karok, úgy serceg a Hold,
lelkemben most úgy suhanok, hazafelé...
Az életem a szellemeké..."
"Alattam fák, fölöttem a Hold,
kitárt karok, most úgy suhanok,
álomerõ húz hazafelé...
A lámpasor egy sárga fonal,
alattam most egy város rohan,
álomerõ húz hazafelé...
Húz, vonz valami,
hogyan tudnám elmondani?
Barátom, hogy értsd.
Ha látlak most, úgy csak figyellek,
csukott szemed nem pihenhet,
álomerő húz hazafelé...
Aludj csak hát, mert jő a holnap,
s fáradt leszel, nem hűs fuvallat,
álomerő húz hazafelé...
Kitárt karok, úgy serceg a Hold,
lelkemben most úgy suhanok, hazafelé...
Az életem a szellemeké..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)