Tegnap találkoztam az első, igazi, nagy szerelmemmel. Véletlen volt, a Keletiben. Hát, nem változott semmit, bár már fősulis, még mindig ugyanannak a gyereknek tűnik, aki akkor volt. Külsőre, belsőre egyaránt. És ki is zárt azóta is az életéből, amit nem nagyon értettem sohasem, hogy miért. De nem is baj, jobb volt így. Megvédett magától...
Tűnődtem a dolgon tíz percet, miután felszálltam a vonatomra, aztán inkább HVG-t olvastam...