Ma reggel eszembe jutott, hogy nem igazán fogok anyámék kedvébe járni. Asszem, hogy ők azt képzelik, hogy majdan egyszer beállítok egy csajjal, aki olyan kis kedves, aranyos, empatikus, és jól helyrerakja a hülyeségeim, és végre rendes anyucikicsifia-ként fogok viselkedni...
Pedig ez nem így van, nagyon nem. Olyan vagyok már 24 évesen, amilyen vagyok, ezt egy nő gyökeresen nem fogja megváltoztatni. Maradok hóbortos. :) És anyámék a hajukat fogják tépni a csajon, akit majd egyszer hazaviszek, és meglesz róla a véleményük. És nem fog érdekelni.


".. .Na Idô ezt add vissza
Meg mondd mitôl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nô és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld..."

2005.11.08. 12:18

"...Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Eg yedül vagyok a világon.

Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy.
nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok. Én én vagyok. Én én.
S te nem vagy te s nem vagy ő sem.
Pénz vagy. Hiába sziszegsz!

Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök,
én én vagyok, én én...
megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom. ..."

/Radnóti: Előhang egy monodrámához/