"Csak a női vezetőktől ments meg, ó, Uram." És ez aztán tényleg történjen meg ma, míg hazafelé tekerek, mert elég volt a mai reggel. Mert gondoltam én naivan, hogy betekerek ebben a félmazochista időben melózni minden kekec nélkül. Aztán persze adott volt egy full egyenes utca, sehol másik kocsi, csak én és egy Audi. Audi akar kanyarodni balra parkolóba, indexet kirakja, én meg vagyok még vagy 60-70 méterre, lát bőven. Látszik szegény nőn, gondolkodik, menjen, vagy ne menjen, vajon be tudja-e venni vagy keresztbe áll a kocsival és akrobatázni kezd az úton. Látom, ahogy közelítek méterről-méterre, ahogy nő a kétség benne, kezd az agyvize felforrni, szublimálni, túlpörög az egész agykapacitás, és szép lassan az egész utastér megtelik füsttel kevert gőzzel, majd amikor már tényleg 10 méterre, pánikszerűen szeretne elindulni, de aztán rájön, hogy akkor totálba kap, úgyhogy beletapos a fékbe, és elnézést kérően néz rám. Én inkább kommentárok helyett inkább gyorsan minél messzebb tekerek tőle...