Tegnap találkoztam az első, igazi, nagy szerelmemmel. Véletlen volt, a Keletiben. Hát, nem változott semmit, bár már fősulis, még mindig ugyanannak a gyereknek tűnik, aki akkor volt. Külsőre, belsőre egyaránt. És ki is zárt azóta is az életéből, amit nem nagyon értettem sohasem, hogy miért. De nem is baj, jobb volt így. Megvédett magától...
Tűnődtem a dolgon tíz percet, miután felszálltam a vonatomra, aztán inkább HVG-t olvastam...

Ma Szegeden eljöttem a felújítás alatt lévő állomás mellett...elkerített építkezési terület..."Kutyával őrzött terület!" tábla stb....szokásos...erre milyen egy fenevad lófrál benn farokcsóválva....egy palotapincsi.... :)))))))))

Október elején láttam egy hollót...beleírtam ezt a naplómba is...egy villanás volt csak, de mindent elmondott akkor.

érdekes, hogy azóta rátaláltam egy formában...és pont fekete...és el is akart repülni...hamar...fu ra ez...aztán mégiscsak maradt... :)

Alapvetően két különbség van Ausztria és Magyarország között. Hogy az előbbi helyen több a pénz és kevesebb a bunkó.

Najó, meg németül karattyolnak magyar helyett. :)

Remeg a tested és lehetnél bátrabb, De nekem még így is szép vagy...

Tegnap az osztrák főnököm gonoszkodott velem. Vagyis lecseszett olyan dolog miatt, ami nem is (csak) az én hibám volt... Eddig csak ez itt a negatívum, hogy néha rajtam rúgják el a port, mivel én vagyok a leglelkiismeretesebb a munkahelyemen. Néha jól dolgozni nem jó dolog. :) Magasabbak lesznek az elvárások az ember felé. :)

Érdekes dolgok tudnak történni az emberrel. Velem ma megtörtént. Milyen érdekes, ha az ember nem csak érezni, hanem látni is képes a történéseket. Minden olyan más. És mindig egy újabb tapasztalat.

Vmi tiszteletfélét érzek ilyenkor. A világ iránt, amiben élek.

Az utolsó mondatokat kikerestem az Amerikai szépség című filmből. Ez a legtalálóbb arra, amit érzek...:

"Néha úgyérzem mindent egyszerre látok és az túl sok.
A szívem úgy megtelik vele, mint egy lufi, ami ki akar durranni.
De aztán rájövök ...
Nem kell túlelemezni a dolgokat. Majd az egész átfolyik rajtam, mint az eső, és nem érzek mást csak hálát... minden pillanatért...a szaros kis életemből. Az élet olyan, mint az eső. Hagyd, hogy átfolyjon rajtad."

Ezt érzem ilyenkor. Nincsenek szavak.