Válaszút...dönteni kéne.

Na, túléltük ezt az ünnepet is...húzok vissza Bécsbe hál istennek holnap... :)

Ma reggel majdnem nagyon megszívtam, mert nyújtóztam egy nagyot reggel az ágyban, és becsípődött két izmom közé egy harmadik a nyakamnál, és se nyelni nem tudtam, meg mozgatni se a fejem...és máskor visszacsípődik pár perc alatt...most másfél órán keresztül szenvedtem...nem kívánom senkinek. Úgyhogy mindenki vigyázzon az egészségére, mert könnyen elveszthetjük, amink van....

Az is egyébként velem a baj, hogy az idő nagy részében igazából nincs is másra szükségem, megvagyok én magamnak a hobbijaimmal, barátaimmal, és élvezem az életet. :)

Ma este álmodtam egy olyat, amit lett volna szabad, egy olyannal, akivel nem lett volna szabad, aki olyan érzelmeket ébresztett fel, amik feleslegesek és idejét múltak. Ha nem emlékeztem volna az egészre, amikor felébredtem, sokkal jobb lett volna...

Ezt nem hiszem el. Felveszek egy tárgyat, lejárok félévig 500 km-et miatta...erre kiderül, hogy nem is kellett volna felvenni, mert alapból megadták azt a nyamvadék 5 kreditet... :) Egy vizsgával legalább kevesebb és ismeretekkel gazdagodtam. :)

Na, holnap pótzh...jól kell sikerülnie, mert két év+félmila mehet a kukába, amit nem kéne...úgyhogy inkább tanulok...de még kiugrok előtte Ferihegyre :)

Mindent vágyaink és álmaink befolyásolnak. Miért mit, és mennyit vagyunk hajlandóak feláldozni. Mi a fontos nekünk, vagy mi lesz
az, ezt tudunk kell, hogy teljességgel éljük az életünk.

Körözöttes kenyér jól megpakolva garnélarákkal. Ezt ettem ma reggel inspiratíve. Fenséges. :)

Tegnap találkoztam az első, igazi, nagy szerelmemmel. Véletlen volt, a Keletiben. Hát, nem változott semmit, bár már fősulis, még mindig ugyanannak a gyereknek tűnik, aki akkor volt. Külsőre, belsőre egyaránt. És ki is zárt azóta is az életéből, amit nem nagyon értettem sohasem, hogy miért. De nem is baj, jobb volt így. Megvédett magától...
Tűnődtem a dolgon tíz percet, miután felszálltam a vonatomra, aztán inkább HVG-t olvastam...

Ma Szegeden eljöttem a felújítás alatt lévő állomás mellett...elkerített építkezési terület..."Kutyával őrzött terület!" tábla stb....szokásos...erre milyen egy fenevad lófrál benn farokcsóválva....egy palotapincsi.... :)))))))))

Október elején láttam egy hollót...beleírtam ezt a naplómba is...egy villanás volt csak, de mindent elmondott akkor.

érdekes, hogy azóta rátaláltam egy formában...és pont fekete...és el is akart repülni...hamar...fu ra ez...aztán mégiscsak maradt... :)

Alapvetően két különbség van Ausztria és Magyarország között. Hogy az előbbi helyen több a pénz és kevesebb a bunkó.

Najó, meg németül karattyolnak magyar helyett. :)

Remeg a tested és lehetnél bátrabb, De nekem még így is szép vagy...

Tegnap az osztrák főnököm gonoszkodott velem. Vagyis lecseszett olyan dolog miatt, ami nem is (csak) az én hibám volt... Eddig csak ez itt a negatívum, hogy néha rajtam rúgják el a port, mivel én vagyok a leglelkiismeretesebb a munkahelyemen. Néha jól dolgozni nem jó dolog. :) Magasabbak lesznek az elvárások az ember felé. :)

Érdekes dolgok tudnak történni az emberrel. Velem ma megtörtént. Milyen érdekes, ha az ember nem csak érezni, hanem látni is képes a történéseket. Minden olyan más. És mindig egy újabb tapasztalat.

Vmi tiszteletfélét érzek ilyenkor. A világ iránt, amiben élek.

Az utolsó mondatokat kikerestem az Amerikai szépség című filmből. Ez a legtalálóbb arra, amit érzek...:

"Néha úgyérzem mindent egyszerre látok és az túl sok.
A szívem úgy megtelik vele, mint egy lufi, ami ki akar durranni.
De aztán rájövök ...
Nem kell túlelemezni a dolgokat. Majd az egész átfolyik rajtam, mint az eső, és nem érzek mást csak hálát... minden pillanatért...a szaros kis életemből. Az élet olyan, mint az eső. Hagyd, hogy átfolyjon rajtad."

Ezt érzem ilyenkor. Nincsenek szavak.