Úgysem ismeri senki, de én szeretem Lucia Soralova zenéjét, aki egy szlovák énekesnő, és egy angol számán kívül szövegileg semmit nem értek belőle, csak Csernobil és Alma mater nevezett kifejezéseket, amik nemtom mit keresnek egy popszámban. :)

Mindegy, lényeg, hogy bár senkit nem érdekel, de az új lemezéből Lucia most fog adni koncertkörutat Szlovákiába, és én jól megnézem őt Pozsonyba majd november közepén, ha már itt vagyok Bécsben. :) Gyönyörű lány, szép a hangja, jó a zenéje, mi kell még több? :)

Majd jól dedikáltatok magamnak vmit. :)

"Csak a női vezetőktől ments meg, ó, Uram." És ez aztán tényleg történjen meg ma, míg hazafelé tekerek, mert elég volt a mai reggel. Mert gondoltam én naivan, hogy betekerek ebben a félmazochista időben melózni minden kekec nélkül. Aztán persze adott volt egy full egyenes utca, sehol másik kocsi, csak én és egy Audi. Audi akar kanyarodni balra parkolóba, indexet kirakja, én meg vagyok még vagy 60-70 méterre, lát bőven. Látszik szegény nőn, gondolkodik, menjen, vagy ne menjen, vajon be tudja-e venni vagy keresztbe áll a kocsival és akrobatázni kezd az úton. Látom, ahogy közelítek méterről-méterre, ahogy nő a kétség benne, kezd az agyvize felforrni, szublimálni, túlpörög az egész agykapacitás, és szép lassan az egész utastér megtelik füsttel kevert gőzzel, majd amikor már tényleg 10 méterre, pánikszerűen szeretne elindulni, de aztán rájön, hogy akkor totálba kap, úgyhogy beletapos a fékbe, és elnézést kérően néz rám. Én inkább kommentárok helyett inkább gyorsan minél messzebb tekerek tőle...

Tegnap rájöttem pár dologra, és be is írnám most ezeket a szenzációs okosságokat, ha nem felejtettem volna el őket mind egy szálig... :)

Ezt valaki más naplójában találtam: "...A meg-nem-értés jobban fáj, mint a megértett arculcsapás..."
Igaz.

Realizáltam tegnap este, hogy önző büdös dög vagyok bizonyos dolgokban. :) Bizony, nem szégyen azt bevallani, hogy mi is csak egyszerű indivídumok vagyok, és hát ebből következik, hogy vmiben saját magunkra gondolunk. Vannak dolgok, amiket egy másik nembeliért sem áldozunk fel. De így van jól. :)

Tudom, hogy miért van a Nyugatiban szép, s nagy váróterem. Hogy a hosszú sorok csütörtök délután elférjenek a nyitvalevő három pénztárnál. :)
Vicces, de már újféle jegyet adnak ott, csak nincs ki ideadja... :)

Tegnap vonaton megismerkedtem egy osztrák-lengyel génekkel rendelkező leányzóval...hát, mit mondjak, a gének keveredése enyhén szólva jó eredményt hozott. :) És teljesen süti, hogy magyar hapsija van. :))) Jól elszívjuk a jó csajokat nyugatról. :)

A csaj a linzi helyi tévé egyik moderátora, amit meg is értek: gyöngyörű és értelmes (mellesleg szőke... :) ). És persze németül, lengyelül, angolul, spanyolul vágja a dolgokat...ez a nem semmi. Minden hapsi kezét-lábát törné egy interjúval vele... :)

Emlékszik még valaki arra a képre a törikönyvből, ahol a 19. századbeli bicikliseket ábrázoltak? Elől egy hatalmas kerék, hátul egy apró. Na, ma egy srácot láttam a városban egy ilyen cuccon repeszteni a kocsik között. Nem szoktam bámulni senkit, de most én is megálltam egy pillanatra a saját kispályás montimmal, és mosolyogtam egy kellemeset. :)

Husss. Véletlenül éppen rákapcsoltam a Vivára...a magyarra. Vmi Stúdio nevű műsör ment. Szánalmas volt, a műsorvezetőcsaj is, meg a vendég is. Jól megműmórikálták magukat, hogy trendisen viselkedjenek, pedig milyen kevesek is voltak ezáltal.

"We are made up of sounds and scents..."

Körülöttem változnak az emberek, ahogy huszonéves kor tájékán beszűkülnek, a meló, nő-hapsi, átrendeződnek a prioritások... Én pedig nem változom, maradok, aki voltam, és még mindig nem adtam fel egy álmomat sem. Élem őket, értük élek. Lehet, hogy ez csak égi szerencse, hogy így alakulhatott, de "ez az, ami még éltet. óó, azok a furcsa évek..." :)