Ezek az Aignerék már megint elnéztek vmit, amikor csinálták ezt az időjárásjelentést a hétvégére...bár már régóta nem hiszek nekik....

Reggeli haiku

Víz oltja szomjad,
Csak iszol vagy érzed is?
Rajtad áll a szép.

Csodálatos ezeknek az osztrákoknak a munkaszervező készsége. Lehetett vmi csőtörés, mert tegnap reggel hirtelen szétkapták az utat előttük a Laaer Bergen _csontzuhogó esőben_! Ma reggel mit látnak szemeim? Fél nyolckor már két ember kinn van a placcon, és emberek nem csalás, nem ámítás: mind a kettő dolgozott! Nem mint nálunk, ahol tízen állnák körül a gödröt, és együttérzően néznék mindahányan.... Hiába, más világ.

Ma jól belenéztem a tükörbe, és durván vettem észre, hogy jobb esetben is lazán ki lehet belőlem nézni a gimi negyediket. :) Ezzel aztán nem tudok mit csinálni....inkább nyomtatok egy pár japán nyelvleckét, aztán irány haza.

Megtaláltam, tudom. Eddig volt egy érzésem évekig, hogy idegen vagyok ezen a világon. Sokszor éreztem, nem tudtam hovarakni. Sejtéseim voltak, de ma bizonyos lettem. Már tudom, hogy előző életemben japán emberke voltam. Nem voltam pszichomókusnál, nem csináltak hipnózist, magamtól jöttem rá. Néhány tulajdonságom, amit eddig gáznak hittem, rájöttem, hogy náluk természetes viselkedési forma a hétköznapokban. Eddig is volt sejtésem erre vonatkozólag az érdeklődési köröm miatt, ami ezer szálon csatlakozott már eddig is hozzám, de most összeállt a kép bennem, biztos vagyok benne. Örömmel vegyes csodálkozás lett rajtam úrrá, hiszen meg kell találnom a helyét az életemben. Lehet, hogy onnan jöttem, de már európai is vagyok. Két világ közt lebegek, de tetszik mind a kettő. Új cél lett életemben, hogy megtanulok japánul az elkövetkező pár évben, és kimegyek oda élni egy kis időre. Magamba szeretném szívni másik hazám ízét, és tapasztalni, hogy megérzéseim megalapozottak-e.