Ma délelőtt előfordultam a 8. ker szívében. Kicsit sétáltam háromnegyed órát a fülesben Louis Armstronggal, és kifejezetten hangulatos volt. :)

Két időjárási korszak uralja hazánkat. Vagy a trópusok vannak jelen, mint most is, vagy tundra. A kettő közti ritkán adódik, s ezt nem csipázom valahogy. Itt Bécsben bár pár fokkal hűvösebb van, de már reggel itt is eléggé "súlyos" idő volt melóba jövet. Isten óvja a pestieket...vigyázzon rájuk a légkondi szele. :)

Hallgattad már becsukott szemmel reggel metrón még utaztál a neszeket, az újságok suhogását? Hallgasd egyszer meg, megéri. Mindig ott van, megvár.

A pszichológusok kitalálnak mindenre valamit. Igy tudnak nem létező vagy már létező betegségeket kategorizálni, vagy újat kreálni, amit a mindennap embere megeszik az újságokon keresztül.

Hát, most én is kreálok egyet, ugyanis sokat utazok mostanában, és a MÁV ülései kikezték a hátsófelemet. Na, most ismeretes olyan betegség, hogy elfekvés, sokat fekvő betegeknél.

Tehát, akkor az én hátsófelemet érintő jelenség ennek egy enyhébb formája, akkor hm...legyen elfeneklés vagy elseggelés. :) Szóval, ma is elfeneklésben szenvedek. :)

Nem hallgatok rádiót, sőt tévét se nézek, híroldalakat se nagyon olvasok, úgyhogy csak tegnap este tudtam meg mástól a Londonban történteket.

Persze, most minden klisé megvolt a médiban, politikai nyilatkozatokban, ami eddig is ilyen esetekben. Annak örülök, hogy nem láttam, hogy a hírből milyen szemetet csinálnak a magyar kereskedelmi tvadók.

Őszinte szívből sajnálom azokat az embereket, de változik a világunk, némely részei lassan elkezdenek széthullani. London csak egy lépés ebben, amit továbbiak fognak követni. És előbb-utóbb nagy valószínűséggel háború lesz, nagy. Ez józan paraszti ésszel látható, Irak kispálya lesz ahhoz képest. Remélem, én már nem élem meg.